Van valami egészen különleges a dióban. Őszi piacokon a hálós zacskókban sorakozó héjas szemek, a karácsony környékén minden sütemény illatát átjáró diós aromák, a régi emlékek, amikor nagyszülők kertjében egy ponyván szedtük össze a lehullott termést. A dió egyszerre hagyomány és kincs, amit, ha ügyesen tárolunk, hosszú hónapokig velünk marad. Csakhogy a dió egyáltalán nem olyan strapabíró, mint amilyennek elsőre tűnik. Könnyen megavasodik, megpenészedik, és ha nem figyelünk rá, hamar búcsút inthetünk neki.
A jó hír az, hogy néhány egyszerű praktikával szinte biztosra mehetünk: a dió friss marad, az íze nem változik, és bármikor előkaphatjuk, ha süteménybe, salátába vagy csak nassolnivalónak szeretnénk.
A dió útja a fáról a kamráig
A dióval az első nagy feladat már akkor kezdődik, amikor lepotyog a fáról. A zöld burok sokszor magától felreped, és a dió kigurul belőle, de gyakran még rajta marad, ami bizony alapos takarítást igényel. Ha rajta hagyjuk, a héj könnyen nedves marad, és a dió belülről is bepenészedhet. Éppen ezért a szedés után jön a pucolás és a szárítás, ami nem éppen a legizgalmasabb munka, de a későbbi tárolás sikerének kulcsa.
A régi időkben sokan egyszerűen a padláson vagy a kamra polcain szárították a diót, vastag újságpapíron szétterítve. A lényeg az, hogy a levegő járjon körülötte, és ne legyen túl nedves a környezet. Ha a dió héja teljesen kiszárad, akkor lehet hosszabb távra eltenni. Egy apró trükk: ha megrázod a diót, és hallod, ahogy a belsejében a mag kissé zörög, akkor jó úton jársz, mert azt jelenti, hogy a szárítás sikerült.
Héjban az erő
A dió héja nemcsak azért van, hogy az embernek legyen mivel bajlódnia karácsony este a diótörővel. Ez a természet saját csomagolása, ami tökéletesen védi a magot a levegőtől, fénytől és a rovaroktól. Éppen ezért, ha teheted, mindig héjastul tárold a diót, mert így sokkal tovább megőrzi a minőségét.
Héjas diót simán eltehetsz zsákban, papírdobozban vagy akár fonott kosárban is, a lényeg, hogy száraz, hűvös és jól szellőző helyen legyen. A pince remek lehetőség, de csak akkor, ha nincs túl párás. Ha ugyanis a levegőben sok a nedvesség, a dió héja bepállik, és elindulhat a penészedés. Jó körülmények között a héjas dió akár egy évig is simán eláll. Ez pont elég idő ahhoz, hogy a következő szezonban újra feltöltsük a készletet.
Dióbél – a kényelmes, de kényes megoldás
Persze nem mindenki szeret bajlódni a héjjal. Van, aki már előre feltöri a diót, és elteszi csak a magját, hogy bármikor kéznél legyen, ha süteménybe vagy reggeli zabkásába kell. Ez valóban kényelmes, viszont a dióbél jóval sérülékenyebb, mint a héjában lapuló változat.
A dióbél ugyanis közvetlenül érintkezik a levegővel, és a benne található olajok emiatt gyorsabban oxidálódnak. Ez az oka annak, hogy egy idő után kesernyés íze lesz, amit mindenki azonnal felismer, aki valaha evett már avas diót. Rövid távon megoldás lehet, ha a megtisztított dióbelet jól zárható üvegben vagy dobozban tartod. Az is fontos, hogy fénytől védve legyen, mert a napsugárzás is gyorsítja az avasodást. Így nagyjából egy hónapig még biztonságban tudhatod.
Hosszú távú biztonság: hűtő és fagyasztó
Ha biztosra akarsz menni, és nagyobb mennyiséget szeretnél hosszabb időre eltenni, akkor nincs jobb barátod, mint a hűtőszekrény vagy a fagyasztó. A dióbél hűtőben körülbelül fél évig őrzi meg az eredeti ízét és állagát. Ha viszont a fagyasztóba kerül, akkor akár egy teljes éven át is gond nélkül fogyasztható marad.
A legjobb trükk az, ha a diót kisebb adagokban fagyasztod le. Így mindig csak annyit veszel elő, amennyire tényleg szükséged van, a többi pedig tovább marad friss. Ráadásul a diót nem kell kiolvasztani, nyugodtan felhasználhatod közvetlenül fagyott állapotban süteményekhez vagy főtt ételekhez.
Mire figyelj, ha nem akarod, hogy kárba menjen
A dió legnagyobb ellensége a nedvesség és a túl meleg környezet. Ezért mindig olyan helyet válassz neki, ahol nem érheti közvetlen hő és nincs állandó párásodás. Ha a dió hirtelen dohos szagú lesz, vagy a mag keserűvé válik, az annak a jele, hogy már nem biztonságos.
Van még egy gyakori probléma: a kártevők. A diót bizony szeretik a molyok és más apró rovarok is. Ezért ha dióbelet tárolsz, mindig zárd el jól, és időről időre nézd át a készletedet. Ha bármilyen gyanús szemet találsz, inkább dobd ki, ne várd meg, míg az egész adag tönkremegy.
Konyhai trükkök dióval
Az ember hajlamos úgy gondolni a dióra, mint valami karácsonyi kellékre, pedig egész évben érdemes beépíteni az étrendbe. Nemcsak bejglibe vagy zserbóba jó, hanem salátákhoz, tésztaételekhez, sőt, reggeli müzlihez vagy joghurthoz is.
Ha szereted a kicsit különlegesebb megoldásokat, pirítsd meg száraz serpenyőben a diót pár perc alatt, így sokkal intenzívebb, aromásabb ízt kapsz. A pirított diót elteheted külön kis üvegbe, és szórhatod levesek tetejére vagy akár krémekbe is.
A dió és a régi emlékek
A dióhoz sokaknál családi történetek kapcsolódnak. Gyerekkori emlékek, amikor nagyszülők diófája alatt gyűjtöttük a termést, vagy amikor karácsony előtt közösen törtük a diót, és közben a fele a szánkban landolt. Ez az élmény is része annak, amiért a diót annyira szeretjük.
Éppen ezért érdemes jól vigyázni rá, és megtanulni, hogyan lehet sokáig frissen tartani. Mert a dió nemcsak egy egyszerű magféle, hanem egy darab múlt, egy kis ünnep, és egy olyan alapanyag, ami a legegyszerűbb ételt is különlegessé varázsolja.
